Fényképezte Sam Taylor-Wood


Sam Taylor-Wood (fotóművész) meglepte barátait, Daniel Craig (színész, az aktuális James Bond) legújabb filmjéhez készült portréival. A képekről nem az ismert színész, akcióhős, hanem egy a gondolataiba merülő esendő ember tekint ránk.

A londoni Soho Hotelbe beszéltük meg a találkozót. Mindenhol frissen vágott haj, a fotózás leállt. Azonnal megérint Sam Taylor-Wood életereje, vidámsága, éleslátása. De mi mást várhatnánk egy nőtől, akit Elton Johntól David Beckhamig és Damien Hirsttől Daniel Craigig számtalan híresség tart számon a legjobb barátai között.

Éppen Craig volt a legutolsó munkájának alanya. Hátborzongatóan búskomor portré született, amely jól beleillik Taylor-Wood eddigi munkásságába. Ezt a portrét egy olyan ember készítette, akinek része van a csillogásból, de akinek szörnyű gyermekkora volt és már kétszer megküzdött a rákkal.

„Én állandóan pörgök” mondja, majd fürgén rendel egy forró csokoládét szója tejjel. „Én nem tudok egy helyben ülni. Bosszantó vagyok a környezetem számára. Kiszámíthatatlannak tartanak. Én a mostnak élek, de ez nem mindig lehetséges”

A mostot jelenleg egy film jelenti. Flashbacks of a Fool, amelynek a forgatásán születtek a sokat támadott portrék. A filmet Baillie Walsh rendező, fényképész jegyzi. „Baillie a legkedvesebb, leghűségesebb, legjobb barátom.”

„Kijöttem a vetítőből és egyből a mosdóba mentem, majd kisírtam a lelkem.” - mondta Sam Taylor-Wood. „Amikor egy barát készít filmet az ember azért imádkozik: Istenem, csak legyen jó, csak legyen jó. És ez a film jó.” Rövid szünet után hozzáteszi: „De, én soha többet nem akarok filmfotókat csinálni.”

„A fényképezőgép körül hajlongani egész nap, állandóan útjában lenni valakinek, nagy zajban dolgozni. Nem szeretek a hierarchia legalján lenni. Viszont jó érzés, hogy tartozok egy csapathoz. És a különleges légkör is vonzó. De, nem fog hiányozni ez a szigorúan behatárolt filmes világ.” mondja nevetve. „Akkor már inkább a korbácsot és a lovaglónadrágot választom.”

„Craig a legnagyobbak köze tartozik”, állítja Taylor-Wood. Craig már régen megígérte Walshnak, hogy az első önálló játékfilmjében közre fog működni. Ez a film más mint a Bond filmek. Nagyon tisztelem Danielben, hogy a filmszerepeit jó érzékkel válogatja ki. Az összes filmje –kivéve a Bondokat- elgondolkodtató, független alkotás. És most a Flashbacks of a Fool is ezt a vonalat folytatja.

Taylor-Wood Fokvárosban csatlakozott a filmesekhez, akik ott vették fel a tengerparti jelenetet. Ez olyan lehetett mint egy nyári táborozás, hiszen mindenki régi ismerősnek számított. „Igen tényleg olyan volt. Kivéve mikor nekik dolgozniuk kellett, de én szórakozni szerettem volna.”

Taylor-Wood és Craig legutoljára a Warhol által alapított Interview magazinban 2007-ben megjelent interjú kapcsán dolgoztak együtt. „Ez elég szerencsétlenül sült el, mert mikor már mindennel végeztünk akkor vettem észre, hogy a filmet rosszul fűztem a gépbe.”

Munkáinak nagy részét ismerőseiről készíti (fantasztikus videó Backhamről alvás közben; a Pieta című alkotásában Robert Downey Jr-t ringatja; a Síró Férfi sorozatához Laurence Fishburne, Jude Law és Dustin Hoffman adta az arcát), úgy tűnik, Taylor-Wood szeret a barátaival dolgozni.

„A valóság az, hogy nincs nagy különbség abban, hogy kivel dolgozok. Néha éppen azokkal nehezebb, akiket ismerek. Mert ők nem szívesen fedik fel magukat teljes egészében. „Néhány ismerősöm, ha rájuk irányítom a kamerát, akkor, hogy is mondjam…” Nagyon ideges lesz?

„Hát mondjuk amikor Danielt fényképeztem akkor ő eleinte nagyon professzionálisan akart viselkedni. Aztán mikor már éppen pihenni készültem egyszer csak elkezdett úgy viselkedni ahogyan én eddig nem ismertem. Újra előkaptam a gépemet, mert ez volt a megfelelő pillanat, hogy jó fotók készüljenek.”

Most farmer, biciklicipő, és egy kis Vivienne Westwood blúz van rajta. Kiegyensúlyozottnak tűnik, és jó színben van a jógázástól. „ Hát igen a jóga az én vallásom, ami segít az egyensúly megtalálásában.” (Gyakran közösen jógázik Satsuki Mitchellel, Craig menyasszonyával.) Ezen kívül hetente kétszer körbefutja a parkot.

Jay Jopling (rock zenész, műkereskedő, milliárdos a White Cube galéria tulajdonosa) feleségeként, sokkal inkább tűnik hosztesznek, mint egy öntörvényű művésznek. A szalonját, eddig csak egyszer nyitotta meg. Kate Moss 30. szülinapi bulija alatt meghívta a házába néhány barátját (Craig, Elton John, David Walliams a Pet Shop Boys) akikkel közösen megtartották második lányának keresztelőjét. Egyik barátja szerint, Taylor-Woodnak van a legnagyobb gyűjteménye Damien Hirst alkotásaiból.

„Úgy terveztem az életemet, hogy legyen gyerekem, mert ez az egyedüli út a túlélésre.” Joplinggal két lánya van, Angelica hamarosan 11 éves lesz, Jessie 17 hónapos. Angelica-t 29 évesen szülte, és rá hat hónappal Tokióban megesküdtek Joplinggal. Három hónappal a szülés után vastagbélrákot diagnosztizáltak nála. Betegségét legyőzte, de 33 évesen, előző betegségétől függetlenül, mellrákja alakult ki. „Ez volt életem legrosszabb pillanata.”- mondja. „Illetve életem két legrosszabb pillanata.”

A kemoterápia kimerítette őt, de mindent elkövetett, hogy ne kelljen változtatnia a megszokott életvitelén. „Nappal infúzió, este Prada.” Keresztülmentem egy emlőamputáción és egy mellplasztikán. „Amikor beleegyeztem a mellplasztikába, azonnal felajánlották, hogy egyúttal két számmal meg is nagyobbítják. Hát ilyenek a férfiak.” Öt évbe tellett míg mindez lezajlott, és teljes egészében tudott foglalkozni második gyermekével.”Végül is, az az előnye megvolt, hogy ebben az időszakban két anyjuk volt a gyerekeknek.” A család egy műalkotásokkal teli házban él Maryleboneban. Taylor-Wood Streathamban (dél London) nőtt fel, összehasonlíthatatlanul rosszabb körülmény között mint gyermekei. Anyja jógaoktató volt apja kerékpárversenyző. Kilenc éves korában apja egy föld körüli túra során eltűnt. Anyja egy szép napon fogta a családot és újdonsült jógaoktató barátjával Sussexbe költöztek. Itt csatlakoztak egy hippi kommunához. Narancssárga köpenyt hordtak, szanszkrit neveket vettek fel. Taylor-Wood ezt az egészet nagyon gyűlölte.

Mikor Taylor-Wood 15 éves volt, anyja elhagyta őket. Húgával és féltestvér öccsével fagyasztott pizzán éltek. Néhány hónappal később, véletlenül meglátta anyját, ahogy részegen megy be egy lakásba. Később kiderült ebben a lakásban új barátjával élt. Ez volt Taylor-Wood életének legmeghatározóbb pillanata. A történtek után még néhányszor próbálkoztak kibékülni az anyjával. Mikor terhes lett Angelicával, egy dolgot azért megértett: „Egy nőnek nem túl bonyolult felcsináltatnia magát”.

Háztartását keményen a kézben tartja. „Semmi kompromisszum”- szerinte ez a boldog házasság titka. Úgy tűnik nem viccel. Bár rengeteget van úton, de ha elfogja a bűntudat, kiruccannak a gyerekekkel egy háromhetes síelésre Amerikába.

Persze irigyelhetjük őt a csillogás, a partik, a drága frizurák, a luxus síutak miatt. De, be kell vallanunk, bámulatra méltó a rugalmassága, és a családi életének következetes védelme a külvilággal szemben. Nem is beszélve a művészetéről. Most készíti elő új kiállítást, amely a White Cubeban lesz. Gondolom ez most nagy feszültséget okoz? „Ó, nem! Az ilyen dolgok nem jelentenek gondot számomra.” Azzal sarkon fordult, és faképnél hagyott minket. Ment a dolgára.


Camilla Long a The Sunday Times, 2008. március 30-án megjelent írása alapján. A cikk eredetije ITT olvasható.

1 megjegyzés:

Bernadette írta...

Köszönöm a cikk fordítást, nagyon érdekes volt. Nemrég találtam meg ezt a sírós képsorozatot és írtam róla egy bejegyzést, a fentit is ajánlva :)

http://vilagesegyebkatasztrofak.blogspot.com/2010/04/siro-szineszek-fenykepezte-sam-taylor.html